Huszonkilencedik fejezet

Sziasztok bosszúállók!

Nos eljött a fojtatás is, végre, remélem már vártátok, mi fog a végére kisülni ebből a hatalmas kulimászból, de bízok benne, hogy ez a gondolat menet mindannyitokat meglep majd.

Nem is szaporítom tovább a szót, élvezzétek a részt és agyaljatok, ezek után mi jöhet még?

Amber,

Tony Stark leges legelső dolga nem az volt, hogy átöltözzön, vagy, hogy egyen, nem, az csak a második dolga volt. Az első teendője az volt, hogy a jelkép visszakerüljön a toronyra.

Mert mi más jelezhetné Ultron felé a a maradásunkat, mint az, hogy megmutatjuk, nem sikerült megtörnie minket!

Viszont, ezzel úgy nagyjából ki is fújt a férfi ház körüli teendőinek listája és csak arra koncentrált, hogy a megmaradt robotjai parancsa a renoválás legyen, míg ő elutazik a csapattal Afrikába.

És én? Én maradtam. Ulysses Klaue neve a füleben cseng. Visszhangja ide-oda verődik vissza hozzám minden falról, minden tárgyról, mindig más reakciót kiváltva belőlem. Maradnom kellett, műár csak azért is ,mert ha meglátom, tutira megfojtom.

Annyira éreztem mindig is, hogy valami nem stimmel a szüleim halála körül, és sok bizonyítékot találtam arra, hogy nem baleset volt az egész, de hogy apa üzletelése is egy lehetséges ok, arra sosem gondoltam. Apára úgy emlékszem, mint egy rendes dolgozó emberre, egy nagy cég vezetőjeként, aki mindig este ért haza és jó sokat ment el konferenciákra más országokba, de mikor velünk volt csak mi voltunk neki és senki más. Igaz akkoriban kicsi voltam ehhez, de később, a haláluk után se jutott eszembe az, hogy apa piszkos munkákban is benne lehetett. Már pedig az, hogy apa és Klaue ismerték egymást, nem tanúsít másról.

Még csak tíz perce mentek el a többiek én pedig az aktákat bújom, de máris több információt kaptam erről a fickóról, mint kéne. Ultron tette egyetlen jót eredményezett csak. Meggyengült a titkosított akták védelme.

A legelső, ami szembetűnik, hogy Ulysses nagyon is jól ismerte apámat. utána járt, tudta, hogy milyen család sarja, mekkora vagyona és céghatalma van és ezt ki is használta.

Sőt, még üzleteltek is, mert miért is ne? Számára ez csak egy volt a sok közül

De a második, hogy apám is ismerte őt és ez jobban aggaszt.

Mert ha apa nem tudta volna, kivel is hozta össze a sors keze, talán megérteném, de így, hogy tudta kivel köt üzletet, gyanús.

A harmadik viszont, ami sokkolt, hogy anya is ismerhette, ugyanis a banki kivonatok, amiket találtam, anya részéről is vannak jócskán Klaue felé.

Vajon anya tudta, hogy kivel is köt apa szerződéseket hónapok óta, vagy csak segített a férfjének?

- Kisasszony, a Jet csatornáján szeretne önnel kapcsolatba lépni a Kapitány. - Idegen hang szólal a fejem fölül és egy pillanatig elgondolkozok, hogy miért nem hallom J.A.R.V.I.S -t.

Persze, Tony Stark nem maradhat beszélő mesterséges intelligencia nélkül. - Kapcsolhatom?

- Persze. - nyelem le az idegességemet és csukott szemmel várom, hogy megszólaljon Steve hangja.

- Szia. - villanást érzékelek a szemhéjamon keresztül és mikor az előttem lévő monitorra nézek ő néz vissza rám. - Hogy vagy? Minden rendben?

- Szia. - húzom ki magam a székben és akaratlanul is elmosolyodok. -Persze, semmi különös, csak... csak egy picit terhelőnek érzem most magam.

- Senkinek se lennél a terhére. - kedves hangja bíztatólag hat rám egy kis ideig. - Mindjárt odaérünk.

- Nem vagy feldobva emiatt. - kissé összeszorul a torkom, ahogy kielemzem a vonásait. - Nem lesz semmi baj.

- Remélem is. - a mosoly az arcán már fele annyira sem őszinte és én most nagyon szeretnék ott lenni hogy átöleljem. - Most mennem kell.

- Megérzem ha baj van, ugye tudod? - hajolok közelebb és bele vésem az emlékeimbe azt a szomorú tekintetet, amin sosem tudok kiigazodni. - szóval, ha baj lenne nekem csak egy pillanat, míg odaérek és megmentsek bárkit is.

- És téged ki ment meg? - válaszolja kissé könnyedebben. - az ikrek el bántak veled múltkor is.

- Akkor nem számítottam rájuk. Most már igen. - kacsintok rá ő pedig halkan felnevet. - Mutasd, hol vagy?

Steve kilép a képből és a Jet szélvédőjén keresztül meglátom a kopár, rozsdaette hajók sziluettjét, ami innen nézve úgy tűnik, mint a végtelenségbe tartó szellem hadihajók flottája, csatára készen.

- Most mennem kell. Hamarosan találkozunk. - hajol vissza Steve és nem húzva a búcsút, sietve szétbontja a kapcsolatot.

Csak ülök és nézem a monitort, amin újból apa dokumentumai jelentek meg.

Az ujjaim mozdulnak ugyan, de alig fogom fel, mit is írok be pontosan.

Aztán villan a kép előttem és új akták jelennek meg, sorra kinyitva egymás után, egyre gyorsabb tempóban.

Képek, újságcikkek, lesi fotók. Mind rólam és a családomról szól. Mind arról az átkozott napról.

Vannak videók is, a balesetről, amiben egy kocsiban rekedt tűz áldozatai a téma. A szüleim.

Elindítom a videót, de csak a kommentátor hangját hallom, mert közben az újságok címeit olvasom, hátha feltűnik valami.

" 2002, Február huszonharmadikán, Boston külső részénél, a hajnali órákban egy szörnyű baleset romjai festik horrorisztikusra a tájat. A Roth család feje, William és felesége, Mary, feltehetőleg baleset áldozataivá váltak. A helyszínelők szerint a jeges úton a kocsi megcsúszott és a szalagkorlátnak ütközött, átszakítva azt, végül belezuhantak a tíz méteres árokba. A rendőrök szerint a kocsi körülbelül száztíz, százhúsz kilométer per órával száguldhatott és a kanyarban vált irányíthatatlanná. A kocsi tankja a korlátnak ütközéskor megsérült és egy szikra a súrolódásnak köszönhetően begyújtotta a kiáramló benzingőzt, minek következményében a kocsi tankja berobbant. Az áldozatok a kocsiban ragadtak az árokba való ütközés miatt, mindkét ajtó beszorult és így bent égtek. A halott kém állítása szerint viszont már halottak voltak, mikor az égés bekövetkezett..."

Az emlékeim arról a napról fakulva vetülnek elém és keverednek el a hallottakkal.

Igen, apa vezetett, és gyorsan ment, de nem azért, mert csak száguldozott. Nem. Valaki üldözött minket.

Anya mellette ült és hátra fordulva hozzám próbált megnyugtatni. A kezemben ott a macim, és úgy szorítom, hogy a varrás lassan elengedi magát apró ujjaim alatt.

De anya, bármennyire is próbál mosolyogni, tekintete folyton ködössé vált a vissza tartott könnyeitől.

  - Kicsim, kicsim nézz rám. - a hangja torz, messziről szól, de szelíden, amitől bármikor meg tudnék nyugodni. - Hunyd le a szemed. Gondolj mamaára és nagyapára, Jó?
  - Miért anya? - a hangom a régi kislány hangjával keveredve szól a fejemben.
  - Csak koncentrálj nagyon erősen a nagyapáék házára. Látod magad előtt? Látod a kis házat? A kertet? A kis patakot...
" A nyomozók szerint az eset nem egyedüli és lehetséges kapcsolatot véltek felfedezni az egykori Stark baleset körülményei és az itt történtek között. Annyit lehet tudni, hogy mindkét cég hatalmas vagyon birtokosa, ráadásul a két cég a közeljövőben szövetségre lépett volna. Ám az utolsó pillanatban maga Tony Stark vonta vissza az egyesség aláírását, ezzel meghiúsítva a Roth cég gyarapodási terveit..."
- Gondolj erősen a mamára és a nagyapóra rendben? Értetted? Ne gondolj másra! Csak rájuk!
- Értem anya. - a hangom elcsuklik majd egy lökést érzek ami meglendít előre.
A szemem abban a pillanatban kinyílik és még látom, ahogy anya két kézzel fog rá a kezemre, majd ölel át, aztán a következő pillanatban a sötétség vesz körül és a fagyos füvön gurulok végig a lendülettől.
A fejem nem szimplán fáj, de mintha belülről égetnék az agyam, elhomályosítva a látásomat és maró könnyeket csalva a szemembe.
" Az eset kivizsgálása még hetekig eltarthat, arra viszont nem kaptunk még választ, hogy a két gyerekkel, Irys Rothtal és bátyjával, Benjaminnal mi történt és ők hol tartózkodtak a baleset idejében. A roncsban eddig csak a két szülő maradványait találták meg és egy felismerhetetlenségig összeégett kisebb testet, amiről csak a fogminta deríti ki, melyik gyermek lehetett a kocsiban..."
A látásom lassan tisztul és rajzolódik ki előttem nagyapóék vidéki háza, ahogy a verandán felgyullad a fény és nagyapa egy sörétessel a kezében lép ki a hidegbe, míg nagymama mögötte kíváncsian néz szét és talál meg azonnal a tekintete.

- Kisasszony, minden rendben? Az érzékelőim azt mutatják, hogy a vérnyomása nagyon magas és légszomja van. Hívjak esetleg orvost?

Tompán zsibbad a fejem és a látásom zavart, össze vissza ugrál előttem a kép, de annyit kitudok venni az egészből, hogy a földön fekszem és az orromból ömlik a vér.

Próbálok beszélni, de a nyelvem valahova hátracsúszott, és elernyedve a többi testrészemmel szabadságra ment.

- Azt hiszem jobb ha hívom a mentőket.

- Ne... nem kell... ne... - a beszédem zavaros dadogok csak és érzem, hogy egyre jobban reszketek. A járólap hideg, és meleg egyszerre és a szédülés csak nem akar szűnni.

- Biztos benne, kisasszony?

- Igen... Biztos... - nehezemre esik nyitva tartani a szemem, de nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a melankólia. - Hol van a fájdalom csillapító.

- A konyhában a felső szekrény bal felső polcán egy elsősegély dobozban, Kisasszony.

- Köszi... - nyögöm nehezen miközben lassan feltápászkodok és amiben csak tudok megkapaszkodva vonszolom végig magam a konyháig.

A polc magasan van, és lesöprök mindent ami a kezem ügyébe kerül, de még ez se számít.

Szétrágva két tablettát, szárazon nyelem le a gyógyszert és várok.

Az orrom környéke még mindig ragacsos a vértől, talán még most is vérzik egy kicsit, ahogy kitapogatom.

Feltehetőleg valami miatt orra estem és eltörtem azt, a tompa sajgás legalábbis erre ad nyomot. Szerencsémre már össze is forrt, csak a nyoma maradt meg.

A mosogató fölé hajolva öblítem le magamról a vért és térítem magam észhez még jobban.

Az előbb átéltek élénken villóznak a szemem előtt, akárhová nézek.

Az agyam pedig azonnal összerakja a lehetőségeket.

Ultron dühe lassan, de biztosan növekszik, ahogy Stark eszébe jut.

A csapat az utolsó pillanatig nem szólt közbe, de már nem tud várni senki sem. Lépniük kell!

Az, hogy apám és Stark közös céget akartak, számomra is új dolog. Az még újabb, hogy Tony, aki anno híres volt a hatalomszerzésről, vissza mondta ezt. Nyakamat merném rá tenni, hogy mindez akkor történhetett, amikor még nem volt Vasember.

A harc elkerülhetetlen, az erőviszonyok viszont Ultron kezében nagyobbak, ahogy kiadja a parancsot Wanda Maximovnak. És a lány nem rest használni az erejét senkin!

Stark valamit megtudott apámmal kapcsolatban, ami miatt visszavonta az egyességet vele.

Viszont az, hogy kapcsolatot kerestek kettőnk szülei balesetére, az a lehető legfurcsább dolog az egészben.

Nem létező látomások ezrei, régi képek újra élése, a vágyak beteljesülése mind ott cikáznak a gondolatok között és nyomot hagynak bennük. Legbelül tudják, hogy ez nem a valóság, mégsem képesek elszakadni tőle, hisz a lány pontosan tudja ki mire vágyik és ki mitől fél igazán.

Az, hogy a szüleimet valaki kapcsolatba hozta Stark szüleivel, vagy azt jelenti, hogy valaki összefüggést akar látni a két dologban, vagy azt, hogy van is összefüggés.

Egyik eshetőség sem a legjobb.

Hulk megjelenése mindent megpecsétel. Wanda erősebb, mint gondolták. És nem maradt más hátra, mint az utolsó mentsvárat használni, Veronikát. De ez sem képes megváltoztatni azt, ami soron fog következni. A pusztítás előre látható, mégsem tehet ellene senki semmit.

Az eszem azt diktálja, hogy ne lássak bele többet, mint kéne, de a szívem nyughatatlan és mire észbe kapok, már a gép előtt a klaviatúrát püfölöm, hiába tiltakozik teljes erejével a védelmező intelligencia.

Összehasonlítást kérek a két eset között és várok.

A város, ahol a pusztítás történt, romokban. A bosszúállók többsége romokban. És mindenki szemében rettegés csillog, ahogy a televízió leadja a híreket aznapról.

A bosszúállóknak nincs más menedékük, mint a futás.

A fejem megtelik a sok információval és azzal a gondolattal, hogy mennyire hasonló a két ügy.

Viszont Stark aktái között szerepel egy szó, amit ha az enyémhez teszünk a két ügy eggyé lesz.

Hydra.

A hideg fut végig a hátamon, ahogy elképzelem, miként teszi tönkre az életemet a Hydra és változtatnak árvává egy szempillantás alatt.

Aztán valami más is hozzá adódik a képlethez.

Vibránium. Wakanda.

Apám üzletelése Ulyssessel.

Hydra.

Ultron

- Istenem csak ezt ne! - kapom a szám elé a kezem még mielőtt útjára ereszteném a sikolyomat és olyan erősen harapok bele a szám szélébe, hogy kiserken a vérem. Hát összeállt a mozaik, most pedig tisztábban látom a képet magam előtt, mint eddig sohasem.

Az apám cége, nem azért nem került Stark kézbe, mert Starknak nem volt jó üzlet.

Stark rájött arra is, amire én is, és amire feltehetőleg Ultron is. És ezzel az információval sok mindent kezdhet még mindenki.

Például Stark beadhat nekem egy szert, ami miatt sebezhetetlenné válok, az ő oldala mellett pedig egy efféle adottság nagyon hasznos dolog, főleg ha én jóhiszeműen bele megyek önként és dalolva.

Vagy Ultron szétszabdalva a bosszúállókat ellenük fordíthat, a maga kis bábjaként használva, ahogyan Wandát is, ráadásul a lányt fordítva ellenem, egyetlen fegyverként, aki mit sem sejt a terv lényegéről, mert csak a bosszú ami hajtja.

Míg én?

Én eldönthetem, hogy melyik határvonalat akarom átlépni, mert mindenképp át fogok lépni egy vonalat, bármerre is mozdulok mostantól.

Ez a tényeken viszont nem változtat!

A Roth név egyet jelent a Hyrdával.

Apám pedig Hydra ügynök volt.

És azért ölték meg, mert olyan tudás volt a birtokában, ami rájuk nézve veszélyes.

Én.