Szép napot Bosszúállók!
Réges - régen, anno valamikor még időszámításunk elején, volt egy történet, amit megalkottam....És most úgy érzem, elérkezett az idő a folytatásra!
Remélem egy két emberben még élénken él a történet, de ha mégsem, IDE KATTINTVA végig olvashatjátok az előzményeket.
És csak remélni tudom, hogy ez a visszatérésem egészen a történet lezárásáig fog szólni.
Most csak egy rövid résszel érkeztem, de kárpótoljon titeket a gondolatmenet, amit végig futtattam a részben.
Remélem még itt vagytok és élvezitek a sztorit. Ha mégsem történne így, csak szóljatok és teszek ellene :)
A részhez, mint mindig jó szórakozást kívánok, és hamarosan újra jelentkezem.
Addig is sok puszi nektek.
Amber,
A torony.
Ami most már ránézésre is csak egy a sok közül, hiszen az a hatalmas A betű darabokra törve hever a torony lábai előtt. Ha messziről nézzük, nincs rajta semmi feltűnő, talán csak annyi, hogy a stílusában kissé modernebb a megszokottnál. Kicsit olyan Starkos.
Ezzel ellentétben robbanások nyomai és törmelékek ékesen díszítik belülről a teret, félig eltakarított alkatrészek hevernek még mindig körülöttem, miközben üvegtörmelékek között lépkedek és takarítok.
A torony romokban? Igen. A bosszúállók? Nem, koránt sem. Ez a kis incidens, nem tudja a hatalmas épületet jelentését. Nem. Amit láttam, az valami sokkal hatalmasabb volt, mint ami megtörné ezeket az embereket! Ez nem megtörés számukra, ez pusztán a vég kezdete, csak ezt ők még nem tudják.
Viszont maga Ultron megjelenése egy nagy kérdőjelet eredményezett a résztvevők fejében, de legalábbis az enyémben biztos.
Miért is csinálják ezt?
Érdemes egyáltalán ennyit küzdeni, ha az akiben bízol ellened fordul?
Érdemes bármit is tenni, ha az ellenség maga a barátod?
Tony Stark most nagyon elszúrta a dolgokat, jobban nem is tudta volna. Na jó, tudta volna, de itt nem ez a lényeg, hanem, hogy megalkotta Ultront, és bár jó szándékkal, de ez akkor sem javít a helyzeten, miszerint egy gyilkos mesterséges értelem rohangál kint az emberek között és bárhol ott lehet, mert az internetet használva bárhova eljuthat.
Már telefonáltam néhány ismerősömnek, a régi "hekker" csapatból, akik valamelyest majd tudnak javítani a dolgon, bizonyos szerver gépek "véletlen meghibásodásával", de ez nem sok. Rhodey igazat mondott, ha éppen ki akarna cseszni a Bosszúállókkal, és megjönne az eszem, ami szerintük még nincs, bármikor hozzájuthat az atombombák kulcsaihoz.
A csapat szétvált a tornyon belül és nyomok után kutatnak, hátha valami kiderül Ultron pontos tervéről,vagy csak a jogar szerepéről de semmi, ráadásul a hálózatnak lőttek, mert Ultron elintézte az egész rendszert a toronyban. Így míg a többiek mappákat tologatnak a szomszéd szobában én itt maradtam a lépcsőnél, úgymond rendet rakni. Bár én inkább látom ezt kivonásnak a saját részemről.
Nem, tudom hányunk fejében jelent meg az a bizonyos kérdőjel, de az enyémben ott villog, mint valami reklámtábla.
Megeshet, hogy miattam van ez az egész?
Amióta feltűntem a színen, a Bosszúállókkal, és magával az egész hős dologgal a Földön, csupa rossz dolog történt. Nem lehet ez azért, mert én a közelükbe kerültem? Lehet én csak valami rossz ómen lennék?
Valahogyan mindig is éreztem, hogy nem hiába titkoltatták el velem a képességeimet anno.
- Jó.. mindenképp beszélünk még... vettem... oké... Én is. Szia. - Messziről Clint hangja üti meg a fülem, majd lépések zaja töri meg a gondolkozásom és egy hang, amitől a kezemen a szőr égnek áll.
- Ennyit találtam, nem sok, de... vagyunk rá páran, hogy átnézzük. - Steve egy nagy kupac mappával a kezében caplat felém a lépcsőn, majd elhaladva mellettem az asztalra dobja azokat és nagyot sóhajt. - Minden rendben? - sétál felém vissza és látom kék szemeiben az aggódást. - Irys?
- Persze, semmi baj - mosolygok rá, de ahogy vártam, észre veszi, hogy nem őszinte a mosolyom.
Közelebb lépve hozzám, elém áll és kíváncsian néz le rám. - Nem úgy látom. - óvatosan fogja meg a kezem, ami eddig tehetetlenül hevert az oldalamnál, most viszont, mintha haza talált volna, és bátorítólag megszorítja finoman. Tökéletesen illik a kezem az övébe, boldogsággal tölt el így látni minket, kézen fogva, mint egy rendes pár. - Most viszont őszinte az a mosoly. - a hangja nyugodt és halk, mégis kihagy tőle egyet a szívverésem.
Nem tudom megállni, hogy ne nézzek fel rá és olvadjak el a tekintetében.
Steve lassan közelít felém, mintha félne, ha megcsókol megütöm, de még moccanni se tudok a közelségétől és csak hagyom, hogy óvatosan az ajkai az enyémre találjanak.
Apró csókokat ad, mégis az összesbe bele remeg a gyomrom és kénytelen vagyok megkapaszkodni a karjában. Érzem, hogy az arca mosolygós két csók között és ez tetszik. Imádom ezt az énjét.
De hiába a millió pillangó, hamar visszakúszik a fejembe az aggodalom, és ő ezt észre is veszi.
- Megint sokat gondolkozol. - csukott szemmel, a homlokát az enyémhez támasztva karol át és úgy beszél hozzám, míg én alaposan végig nézek a vonásain, apró ráncain, a szája vonalán, a bőre minden négyzetmilliméterén. - De hidd el, ezt is megoldjuk. Mint mindent eddig.
- Nem bízok ebben. - suttogom, ő pedig kinyitja szemeit és mélyen az enyémbe olvasztja tekintetét.
- Akkor bízz bennem. - válaszol ő is suttogva és lassan végig simít a felkaromon.
- Benned mindig! - olyan közel bújok hozzá, hogy félő, mindkettőnknél ösztönös reakciók lépnek fel a másik iránt, de nem számít. Most, ebben a pillanatban nem. Azok után amit láttam...
- Srácok, találtunk valamit!
Tony hangja sokat sejtető, izgalommal a gyomromban sétálok oda hozzá és állok Steve és Natasha közé kíváncsian.
Egy táblagépet tart a kezében és felénk mutogatja.
Ismerős az arca a fickónak, de nem tudom pontosan ki is ez, viszont a vérével felfestett "Béke" szó nem sok jóval kecsegtet minket.
- Ez Strucker báró. - súgja oda nekem Natasha - az a lány, aki elintézett, mondhatni tőle való.
- És miért ölte meg Ultron, ha megalkotta számára a segítő kezet? - kérdezek rá halkan, de a többiek meghallják és látni a kérdőjelek villanását a tekintetekben.
- Csak elterelés. Nem rég tartott nekünk beszédet, amiben mindent felvázolt. - rázza a fejét Natasha és látni ahogy a kém agya kattogva keresi a válaszokat.
- Talán tudott valamit, ami Ultron el akart titkolni. - tippel Steve és kezdem sejteni a Ultron tervének lényegét.
- Struckernek sok ismerőse van... szövetségesei... mindet át kell néznünk.. - Bruce hangja el-elvész a ledobó mappák zaja között.
- Várj, őt ismerem! - szólal fel váratlanul Tony és kivesz egy mappát a doktor kezei közül, majd bele lapoz hogy megmutassa a képét nekünk is. Egy kicsit sem feltűnő, ahogy mindenki ránéz eme kijelentésére, mire ő felvont szemöldökkel mentegetőzni kezd. - Igen voltak efféle találkozóim régebben, de nem ez a lényeg. - Thor kezébe adja a fényképét, majd lassan közre fogjuk őt, miközben Tony felvázolja a találkozást. - Ez a fickó, Afrika partjainál egy fekete kereskedő. Emlékszem egyszer arról beszélgettünk, hogy talált valami értékeset. Valamit, ami számára a legfontosabb, ami az ő Moby dickje.
alaposabban is szemügyre veszem a képet és ami elsőre szembetűnik, hogy az ipse folyton fegyveres afro katonákkal van körbevédve és a háttérben nem látni mást, csak vasat. Régi hajók, konténerek, mind mind vasáru. Vagy vasárut szállító.
A gyomrom nagyot szorul, mikor egy kósza gondolat felüti a fejét.
Apám vállalata vas szerelvények hajóztatásával is foglalkozott. Mert mivel is foglalkozna egy építkezési cég? Zárt szelvények? U vasak? Még más is?
- Ezt nézd. - mutat rá az idegen fickó nyakára.
- Ez tetoválás, igen. - bólint Tony kissé értetlenül nézve fel a szőke istenségre.
- Nem, ez nem tetoválás. - rázza a fejét ellenkezően Thor - ez egy billog.
Mintha csak erre vártunk volna, Bruce és én azonnal a számítógép felé indultunk és egyszerre nyúltunk a klaviatúra felé. Össze nevetve engedem át neki a terepet, ő pedig sietve begépeli a keresett kép leírását. Nem kel sokat várnunk, hogy kidobja az egyezést.
- Egy egy szó, afrikaiul tolvajt jelent... vagyis kicsit durvább megfogalmazásban.
A képernyőt nézve csak félig jut el a tudatomig a beszélgetés.
Egy árva szavacska olyan hatással van rám, hogy félő, menten kirobban belőlem az erő és én saját magam teszem tönkre a torony megmaradt darabjait.
Emlékszek rá, kicsi koromból, apuval és anyuval elmentünk kirándulni afrikába. Talán öt éves lehettem, és az oroszlánokon kívül nem nagyon maradt meg más az eszembe csak annak a helynek a neve, ahol voltunk. És ez is csak azért, mert kicsiként sehogyan sem akartam megérteni a szó jelentését és azt, hogy egyáltalán hogyan kell kiejteni.
Wakanda
- Egy kicsit lemaradtam... -Bruce kíváncsi hangja térített észhez - Mit hozott el Wakandából?
- Vibrániumot. - válaszolom meg a kérdést és a tekintetem Steve pajzsára szegeződik azonnal.
- A világ legerősebb fémét. - teszi hozzá lesújtottan Tony és kiérzem a félelmet ebben a pillanatban, ahogy a pajzsról rám néz. - El kell mennünk mihamarabb megakadályozni!
Még szinte ki se mondta, máris mindenki pakolni kezdett, kivéve engem és Tonyt.
Én csak ott álltam, megkövülve és farkasszemet néztem a férfival, aki hamarabb elvette a tekintetét mint szerette volna. azt hiszem, neki is összeállt a kép.
- Beszélhetnénk? Négy szemközt? - lépek közelebb hozzá, míg ő úgy tesz, mint a egy sorba rendezné a szétdobált mappákat.
- Nincs miről beszélni, Irys. - néz rám meleg tekintettel. - Ez nem a te sarad.
- Hanem az apámé?
- Az apáinké. - javít ki halkan, majd felkaron fogva kissé félre húz a többiektől. - az én apám javasolta a te apádnak az egészet! Apád fiatal volt, tudatlan, örököse egy nagyobb pénznek. Én is belementem volna, ha tudom, megalapozom a jövőmet! És apámról tudni kell, hogy remek meggyőző volt. Általában mindig elérte amit akart.
- De most mindez Ultron ezébe kerülhet! - nyelem le a fojtogató érzést és veszem ki Tony kezéből a karom. - Ami szintúgy az én hibám, ne feledd! - A férfi hangja erélyes, megrezzenek ettől a hangvételétől és ezt ő is észreveszi. - Nézd. - vesz mély levegőt. - apáink bűne miatt nem szívhatunk mi is. De tehetünk ellene úgy, hogy most felöltöd magadra a ruhát, és segítesz bennünket. - A hangja nyugodt de a pupillája a kétszeresére tágult az idegességtől - Ultron számít ránk, hogy megjelenünk.
- Akkor ne menjetek. - mikor kimondtam már meg is bántam, mert én is tudtam, hogy ezt ennyivel nem lehet elintézni.
- Mindent meg kell tenni, hogy megakadályozzuk ezt te is tudod.
- Van egy érzésem, hogy ezt nem csak öncélra akarja felhasználni. - suttogom lesújtottan, mire Tony megszorítja a vállaimat.
- Én nem hiszek ebben. És tudod miért? Mert Ultron gyermeteg és önző! Ez lesz a veszte. - mosolyogva lép el előlem, majd J.A.R.V.I.S. -t kéri segítségül a páncéljához.
Wakanda.
Öt éves voltam, és apám a céges tárgyalást, amit Wakanda királyával folytatott egyszerű kirándulásnak állította be, amit iszonyatosan élveztem akkor. És nem csak amiatt, hogy egyáltalán ott lehetek. Nem. Én annál többet kaptam, hála anya rátermettségének és kedves mosolyának.
Teljes körű bejárást a csodába.
Ha lecsukom a szemem még most is előttem áll az a fiatal tinédzser aki anya és az én kísérőm volt, míg a felnőttek a dolgukat végezték.
Kissé beképzelt volt, vagy lehet csak én hittem annak a kiállása miatt, de a szeme szénfekete ragyogása elárulta mennyire szereti ő is ezt a helyet. Most már, felnőtt fejjel tudom, miközben körbe vezetett, olyan áhítattal beszélt a kultúráról, arról amit kemény harcokkal ért el a népe, amit nem csak belé neveltek. Ez vele született. A tisztelete apja és annak munkája iránt egyszerűen természetes volt.
És mint akkor, most se tudnék elképzelni kiválóbb királyt, aki az apja nyomdokaiba tudna lépni, mint T'challa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése