Tizenegyedik fejezet

Sziasztok Bosszúállók!

Egy napos csúszással ugyan, de megjött az új rész, remélem tetszeni fog.
Mindenféle visszajelzésnek továbbra is örülök, és remélem, csak feldobom ezt a sz@r napot a fejezettel :)
Jó olvasást hozzá!
Amber,

``````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````````

New York csodálatos innen madár távlatból. Hatalmas torony házak mellett suhanunk el hangtalanul, láthatatlan üzemmódban, szinte súrolva egyik másik tetejét. Natasha és Stark könnyed csevejbe elegyedve, mit sem törődve a kikerülendő épületekkel vezetnek, míg én jobbnak látom, ha valamiben azért kapaszkodok is, mert néha tényleg túl közel megyünk el a torony házak mellett. Aztán meglátom a tornyot, ami anno Stark torony volt, most viszont egy hatalmas A betű világít rajta a nap fényétől.

- Isten hozott a Bosszúállóknál. - fordul hozzám Stark, majd Natasha könnyedén bekormányozza a gépet a leszállóhoz, az pedig hangtalanul, egy apró billenéssel földet ér és a motor leáll a szerkezetben.

- Gyere kislány, már várnak rád. - pattan fel a lány az ülésből, követve Starkot és most figyelem is meg, hogy milyen csinos ruhája van és mennyire jellemzi őt.

Fekete anyagú, felismerhetetlen szerkezetű ruha, furcsa, kék sávokkal a vállánál és a karjainál, valamint a lábain végig futva. A csuklójára a jól ismert fegyvere, ami pusztán karkötőnek látszik, de eléggé komoly altató lövedékes és akár mérgező golyókat is tartalmazhat, mikor mire van épp szüksége, és a derekán is ott van a pisztolya, de most egy helyett kettő virít rajta. Valahogyan azt látom, hogy a fegyverei és a ruhája összeköttetésben állnak egymással, bár lehet csak bele képzelem a dolgokat. Mondjuk, Starkot ismerve, lehet felspécizte a ruhákat szabad idejében.

Óvatosan karolom át a derekát és hagyom, hogy minden lépésnél segítsen a súlyomon egy picit, főleg lefelé menet a repülőről. A sebem nem fáj, csak idegesítően húzódik rajta a varrat, mégis épp elég ahhoz, hogy fintorogva tegyem meg az összes lépést. Ahogy leteszem a lábam, Stark azonnal elkezdi a mondandóját.

- A legmagasabb ponton van a leszálló, és csak a lifttel tudsz közlekedni fel és le szintek között. Összesen nyolc szintje van a toronynak ami téged érdekel, de az alsóbb szinteken ott a raktár, viszont azok nem olyan izgik. Nem úgy, mint a középső szektor, ahol hatalmas partikat szoktam adni.

- Raktár a páncéloknak? - kérdezek rá óvatosan, mire Stark felém fordulva, hátrafelé lépkedve válaszol.

- Raktár a Vaslégiónak. Majd megtudod. - lép be a liftbe mosolyogva, pont akkor, mikor az kinyílik a háta mögött. Natashával követjük őt, majd az ajtó becsukódik és nem egész három másodperccel később már ki is nyílik. - Gyors mi? Új technikával készült a lift meghajtása, hogy gyorsabb és zökkenő mentesebb legyen. Szinte suhan! - Megint színpadias, jazz tánc mozdulattal csúszik ki a liftből Stark, én pedig követem egy hatalmas, nappali/konyha/tévé szoba helyiségbe, ahol az utolsó meglepetésemre már a csapat többi tagja is ott vannak. 

- Jó napot, Mr Stark! Örülök, hogy újra látom. - Ismeretlen gép hang a fejem fölött tereli el a figyelmem a kedvesen integető Banner dokitól és a villámok istenéről, magáról Thorról, majd a következő pillanatban apró lézer sugár villan a szemem előtt és pásztázza át az arcom gyorsan, megvakítva majdnem. - Jó napot, Miss Roth, üdvözlöm a toronyban.

- Mi a fene? - pislogom ki a könnyeimet és nézek szét értetlenül, de csak mindenhol nevetős arcokkal találom szembe magam. Thoron kívül egy másik ismeretlen férfi is kedvesen mosolyog rám, de ő már sokkal közlékenyebb, mert ő az aki elém lép és kezet nyújt nekem, bemutatkozásképp.

- Szia, Clint Barton vagyok. Vagyis Sólyomszem, ha ezt így jobban ismered. De megteszi a Clint is - Kissé érdes a tenyere én pedig csak bugyután rázok kettőt a kezén, miközben még mindig a lézer hatása alatt állok. - És ez Jarvis. - mutat a feje fölé én pedig felfedezem a falakba rejtett apró kis kamerákat, szinte minden négyzet méteren.

- Sajnálom, ha megijesztettem, nem állt szándékomban. - szólalt meg újra a gép, én pedig elképedek.

- De ezt hogy? - rázom a fejem és kérdőn Starkra nézek, aki már egy zacskó csipszel a kezében sétál felém lazán.

- Jarvis, magyarázd el kérlek, Miss. Rothnak, ki is vagy te - mondja, majd, a karom alá nyúlva, maga mellé terel és előrébb lép velem kettőt.

Egy furcsa, equalizerre hajazó fényforrás jelenik meg előttem és mikor megszólal a gép hang, a fények rezonálni kezdenek a hangjára.

- A nevem J.A.R.V.I.S. mesterséges intelligencia vagyok, Tony Stark hozott létre. Jelen vagyok az egész toronyban, és az előbb beszkenneltem az ön biometrikus adatait a gépbe, hogy ha legközelebb jön, ne jelentsen fenyegetést. A nevem mozaik szó, aminek teljes jelentése Csak Egy...

- Oké, oké, elég lesz, azt hiszem érti így is. - emeli fel a kezeit Stark, majd elkomolyodva a társaságba néz. - És mint mondtam, már valaki várta önt.

A tekintetem azonnal a kapitány felé vándorolt, de mikor megmozdult mellette a fél fejjel magasabb, Thor, megilletődöm és elpirulok egyszerre. Bakker. Ezt benéztem!

Hatalmas ember, vas pántos mellvértjével és derék övével, valamint a vörös palástjával  egy kicsit hasonlít egy pankrátorra, egyedül a kalapács a kezében változtatja meg bennem a nézeteimet.

- Üdvözöllek, ifjú harcos, híred megelőzött téged és lenyűgöző képességeidet. Thor volnék, Odin fia, Asgard trónörököse és Midgard védelemzője. - a hangja mennydörgő, tiszteletet parancsoló, és ahogy a kezem után nyúl és finoman megcsókolja a kézfejem, szinte már az ájulás szélén vagyok. - Mágusok lánya.

- Jézusom - szorítom össze a számat és fojtom magamba a nevetést, de a pirulásomat sajnos semmi sem takarja, így hát jobb ötlet híján lehajtom a fejem. - Számomra megtiszteltetés! És nem vagyok mágusok lánya én csak...

- Nos, mivel hivatalosan még én se mutatkoztam be... - veszi ki Thor kezéből Stark a kezem, félbe szakítva a magyarázásom és ő is utánozva az Istent, megcsókolja. - Anthony Stark. Milliárdos, Playboy, zseni.

- És szerény. - szólal meg a háttérben eddig meghúzódó Banner doki. - Helló. Öhm, nem azért, de kérdezni akartam, hogy mi lett a telefonommal. Nem mintha nagyon kéne, meg már amúgy is vettem egy másikat, csak hogy legutóbb hirtelen tűntél el és... és megint feleslegesen beszélek...

- Sajnálom, doki. - húztam fel a vállam és vágtam egy bocsánat kérő grimaszt. - Hősként harcolt de nem élte túl a küldetést.

- Semmi baj, tényleg! - tolta fentebb a szemüvegét és mosolygott rám kedvesen. - Majd elkérem újra a számokat.
- Ó te jó ég! - harapok bele a számba és gondolom végig, hogy szerencsétlen embernek, talán az összes ismerősének telefon száma és adatai benne voltak a készülékben. Legalább a kártyát megmenthettem volna! Én balfék! - Semmi gond! Megoldom! Komolyan! - lépek felé és igyekszem a legnyomorultabbul érezni magam, bár ez ebben a helyzetben kissé lehetetlen. Hiszen itt vagyok a Bosszúállókkal, a toronyban, És ráadásnak még Stark információkkal is kecsegtet. - Viszont - fordulok újra Thor felé, aki kihúzza magát és a szemembe néz. - Miért is lennék Asgard uralkodójának kíváncsisági jelkép?
- Ékes szólásod páratlan, ámde felejthető. Az ittlétem során, már megtanultam használni a szleng szavakat is, kisebb nagyobb sikerrel. - válaszol Thor mosolyogva, majd közelebb lép és megnéz magának alaposan. - Nos, az én otthonomban, szó esik gyakran olyan teremtményekről, mint te is vagy, mi ezeket emberteleneknek nevezzük, de ez ne jelentsen számodra semmi rosszat. És, mivel eddig egy embertelennel se találkoztam, érthetően kíváncsi voltam rád.
- Nos, mint látod, eléggé emberi vagyok. - fordulok körbe, majd a köpenyre bökök mutató ujjammal. - És sebezhető, ezt ki ne hagyjuk.
- Nos, ha már mind összepacsiztunk, szeretnék egy pillantás vetni rád, ha már a sebedet említetted! - lép felém a milliárdos és playboy, majd alaposan megnéz magának. - Ha jól saccolom, ötven kilónál nem vagy több.
- Miért? - nézek rá kissé gyanúsan és át fut az agyamban, hogy az egész "információ" téma csak kamu volt.
- Van egy meglepetésem számodra. - válaszolja és látom, ahogy izgalom csillan a szemében. - Csak utánad, Irys. - mutat maga elé, ahol csak egy üveg ajtó választ el a kis, ámde annál jobban felszerelt labortól.
- Ha nem gond, én is vele tartanék. - Rogers hangja kizökkent, mindenféle gondolat menetből és automatikusan ránézek. Eddig sikeresen meghúzódott a háttérben, de most már le se tudom venni róla a szemem.Gyanakvást és aggodalmat látok tekintetében, viszont a hasamban a furcsa rezgés jól esik. Értem aggódik! - Irys? - néz rám kérdőn, én pedig csak bólintok, mire Stark hangosan ciccent egyet.
- Ah, ez így nem buli. - hallom, hogy csak megjátszva magát, de elindul előre én pedig követem, nyomomban a kapitánnyal és a cipő kopogásából ítélve, valamennyien jönnek velünk. - Ez meglepetés lenne! Elrontod az ajándékom, Steve!
- Az... az ajándékot? - Banner megtorpan, hallani, ahogy kissé megcsikordul a cipője a járó lapon. - Mármint...
- Igen, azt, doki! - tárja ki mindkét ajtaját a labornak, mire az összes világítás felgyullad a helyiségben.
- Mégis miről van szó? - kérdezek rá már félősen a dologra, de Stark csak halad előre, míg engem egy ülő helyzetbe állított orvosi székbe terel.
- Máris elmagyarázom. - mutat a székre, ahova, kisebb hezitálás után, de felülök és elkényelmesedem. - Az első, amit mutatnom, kell az ez a férfi. - egy mozdulattal elém vetíti a monitorának pontos mását és nagy felbontásban látom a sorakozó lesi fotókat. - Pontosabban ezek a férfiak és ez a nő, de egy valami közös rajtuk. Nézd csak meg alaposabban... - nagyítja ki nekem a fényképeket sorra és könnyed mozdulattal szétválasztja mind a három fényképet, hogy azok teljesen körbe ölelnek. Az első képen, egy öltönyös, kopasz alakot látok, napszemüvegben, és furcsa heggel a tarkójánál, aminek csak a fele látszódik. A másodikon, egy nagydarab, izmos férfi van, de ami azonnal feltűnik, hogy az ő tarkójánál is ott van a heg. Olyan, mintha billog lenne, vagy hegtetoválás. És ez alól a harmadik, női személy sem kivétel. De a mintázat ismeretlen, talán japán felirat lehet, vagy régi egyiptomi, pontosan nem tudom kivenni a vonalakból, melyikre hasonlít jobban. - A kopaszra már ráállítottam egy kereső programot, ami az arca alapján felismeri, ha bárhol feltűnik az Államokban, a bankokban, vagy csak egy szupermarketben.
- Te behatoltál a MI6 nyilvántartásába? - hüledezek tátott szájjal, és ahogy körbenézek, csak rosszalló pillantásokat látok magam körül. - Ezért le is csukhatnak!
- A hölgynek igaza van. Nem illendő másnak magánéletébe nézni, se itt, se nálam! Főleg, nem nálam, ezért büntetést is kapnál apám jóvoltából. - Thor határozottan lép elő és húzza ki magát beszéd közben, de a mondat végén gyanúsan felém néz. - Mi az az MI6?
- De nem fogok lebukni, és ha mégis, ugyan ki merné lecsukna Amerika egyik hősét? - emeli fel a kezét Stark védekezőn, majd egy karlendítéssel visszatereli a hologramokat a monitorba. - Na, de a másik téma! - Ellép a számítógép elől és egy őrült módjára kutakodni kezd a laboros polcon, nem számítva, mit tör össze, vagy söpör le maga alá útközben. - Egy nagyon régi ismerősöm, nagyon régről, adott nekem valamit. Amit mostanra már meg tudtam fejteni, hála a huszonegyedik századnak, és szeretném, ha rajtad alkalmaznánk. - Ahogy beszél, már egy kis hűtőben turkál úgy, mintha csak feltétet keresne egy szendvicsbe. - Á, meg is van! - emel a magasba egy kis ampullát, tele átlátszó folyadékkal.
- De ez még nincs tesztelve. - szólal meg Banner doki, mire az aggodalmam egyre nagyobb lesz.
- Mi folyik itt Stark? - lép mellém határozottan Rogers és hirtelen sokkal magasabbnak és veszedelmesebbnek tűnik, mint ez előtt bármikor. Még Thornál is. - Mi az a szer?
- Ez, kérem szépen, egy genetika kísérlet, sikeres eredménye. - lötyögteti meg a folyadékot. - És Irysnek pontosan erre van szüksége.
- Irysnek nincs szüksége semmilyen kísérletre, főleg nem magától. - a kapitány alig láthatóan, de kihúzta magát és szorosan a szék mellé lépett, kissé takarva engem Stark elől. Védeni akar!
- Azt hiszem, ezt el tudom magam is dönteni. - szólalok meg erélyesebben, mire Rogers le néz rám, de olyan tekintettel, amitől még az egerek is visszabújnak a lyukba. - Uram. - teszem hozzá, és meglátom, ahogy átvillan a szemén a szó jelentése. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd mikor újból rám elemi tekintetét, közömbösség csillog kék íriszében.
- Tessék - lép arrébb mellőlem és egészen hátra megy, Natasha mellé, aki valamit odasúg neki. Megbántottam, tudom, de ezt kell tennem. Érzem, hogy ennek nem lenne jó vége, ezért inkább el se kezdem, bármennyire is dübörög és tiltakozik a mellkasomban az áruló szívem.
- Szóval... - köszörüli meg a torkát Stark, majd folytatja a beszámolóját. - Doki? Ez a te tereped.
- Én nos, - Banner zavartan megigazítja a szemüvegét, majd körbenéz a jelenlévőkön és összeszedve minden bátorságát, megszólal. - Ez egy X gént tartalmazó szer.
Thoron kívül mindenki, vagy felszisszen, vagy lehunyja a szemét, vagy csak összeszorítja a száját, de reakciót ad ki. Még én is, pedig csak sejtéseim vannak a témáról. - A lényeg, hogy az egyik mutáns vére, rendelkezik olyan X kromoszómákkal, amik képesek az öngyógyításra. És Tony, meg én, arra gondoltunk, hogy...
- Hogy megkísértjük a múltat. - Fejezi be a mondatot Stark és lép közelebb hozzám, miközben Stevere néz. - Egyszer már sikerült létrehozni egy szuper katonát. Miért ne sikerülhetne ez még egyszer?
- Doki, nem azért, de te is így kezdted! - szólal fel Natasha, szorosan összezárt karokkal a mellkasa előtt és rosszallóan méregetve mindkét férfit.
- Igen, igaz, de azóta rengeteg kísérletet és tesztet végig futtattam és ez a gén, egy hatalmas lyukat tömött be. Szinte másodpercek alatt felépül az ember még a lőtt sérülésekből is, legyen az halálos, vagy sem. És bár a szer csak egyszeri, de a kivonatot alkalmazni tudjuk, bevetések előtt, akár mi is. Vagyis én nem, de ti igen.
- Szóval, mégis azt akarjátok, hogy a csapat tagja legyen. - teszi hozzá halkan Clint. - De... milyen áron?
- Ebbe nem mehetsz bele Irys. - néz rám Rogers határozottan, de a fejem totálisan tele van információk tömkelegével. - Ezt nem teheted magaddal. Gondolj bele!
- Kislány, ezt te tudod, de hidd el, eddig semmi jóval nem kecsegtetett egy mutáns gén.- teszi hozzá Natasha, de az arca sokat mondó. Egy picit sem örül, hogy egyáltalán gondolkozok rajta.
- Amúgy is az vagyok, nem? - válaszolok neki vissza, majd kérdőn Stark felé nézek. - Mit árthat nekem?
- Nos, ha rosszul sikerül, legjobb esetben nem történik semmi. Kidobja a szervezeted.
- És a legrosszabb esetben? - lép előre Rogers egyet és újra meg újra rám pillant, hanghordozás már több, mint feltűnő és idegessé tesz, amiért nem tudom, miért lett ennyire védelmező egyik napról a másikra. - Mi történik akkor Doki?
- Nos, - Banner  lassan veszi le a szemüvegét és dörzsöli meg az orrnyergét. Gondterhelt, látni rajta és alig mer a kapitányra nézni. - Torzulások, esetleges bénulások, szívleállás...
- Irys! - Rogers úgy lép elém, mint egy anyatigris, aki a kölykét védelmezi minden áron. Nagyon, túlontúl közel áll hozzám és egy fél pillanatra se veszi le rólam szemeit, ami igencsak felzaklat, mert látom bennük azt amit én is érzek - Tudom, hogy jót akarsz, de ne ilyen áron! - a hangja suttogás, félelem csillog szemében, erősen szorít rá fél kézzel a szék szélére. - Ne csináld! Látom a szemedben, hogy akarod, de ne ezt! Meg is halhatsz!
- És ha nem? - nézek vissza rá rezzenéstelenül, legalábbis remélem, hogy rezzenéstelenül. - Ha csak a javamat, a ti javatokat szolgálná? Hiszen te is ezért mentél bele a kísérletbe, nem? - a válaszom meghökkenti Rogerst, és eltávolodik tőlem. Tudja, hogy bele trafáltam a lényegbe. - Nem akarom újból azt látni, ahogy darabokra hullik körülöttem egy város, és én nem tudtam segíteni.
Némaság telepszik le közénk, és mindenki arcára ugyanaz van kiírva. Az emlékek rosszul érintik őket, és tudom jól, hogy legbelül igazat adna nekem még Rogers is.
- Szeretném, ha átgondolnád, Irys. Ez csak egyszer lett tesztelve, és bár pozitív lett az eredmény, bármi baj megtörténhet. - Banner hangja kellemesen cseng a fullasztó némaságban, jól esik hallani egy ilyen kedves hangot. - Nem kényszerít senki, ez csak egy lehetőség.
- Rendben. - bólintok és nagyot nyelek, miközben lecsúszok lassan a székről. Natasa azonnal a jobbomon van és támaszként szolgál. - Átgondolom. - nem tudom többet beszélni, mert az a millió és egy gondolat a fejemben kavarodást okozott, és elsőnek rendbe kell tennem ezt a nagy zűrzavart.